Köln hajléktalansága: történetek, sorsok és cselekvésre ösztönzés!

Köln hajléktalansága: történetek, sorsok és cselekvésre ösztönzés!

A kölni hajléktalanság képe nemcsak szomorú, hanem sok kérdést is felvet. Bettina M. olvasóriporter kerékpáros túrán vett részt Widdersdorfból Zündorfba, átkelve olyan feltűnő pontokat, mint a Domplatte és a Hohenzollern híd. Útján számos hajléktalannal találkozott, köztük fiatalokkal és idősekkel, valamint betegekkel. „Elgondolkodtat” – így írja le érzéseit. Gyakran ad egy eurót, vagy kér kávét és ételt, ami lehetőséget ad neki, hogy beszélgetést kezdeményezzen, és így egy kis betekintést nyerjen ezeknek az embereknek a sorsába. Minden hajléktalanságnak története van – hangsúlyozza. És ez mindannyiunkat elgondolkodtat, mert senki sem mentes az ilyen helyzetbe kerüléstől, ahogy az express.de beszámol.

Németországban a számok riasztóak. 2022-ben több mint 600 000 ember volt hajléktalan, és körülbelül 50 000 ember élt az utcán – ez a tendencia egyre aggasztóbb. Különösen érintettek az egyedülálló férfiak, az egyedülálló szülők és a nagygyermekes családok. Ennek az ijesztő helyzetnek sokféle oka lehet, de közös oka az emelkedő bérleti díjak és a lakáshiány. A BessereWelt.info szerint Németországban több mint 550 000 lakás üres. Ezeket az üresedéseket gyakran spekulációra használják fel, miközben az embereknek az utcán kell élniük.

A rejtett szegénység

Az a csodálatos, hogy valójában nem minden hajléktalan él az utcán. Sokan vannak kollektív szálláson, vagy átmenetileg barátoknál vagy rokonoknál élnek – ezt a formát gyakran „rejtett hajléktalanságnak” is nevezik. 2024 elején Németországban körülbelül 532 000 ember volt hajléktalan, köztük körülbelül 47 300 hajléktalan. Ennek a helyzetnek a fő oka gyakran a lakbérhátralék, mivel a bérleti díjak az olyan városokban, mint Köln, folyamatosan emelkednek. A háztartásoknak a rendelkezésre álló jövedelmük negyedét kell lakhatásra költeniük, a szegénység által veszélyeztetetteknek pedig akár a felét is. A Statista azt mutatja, hogy az elmúlt években drasztikusan csökkent a szociális lakások száma, és sok embernek nehéz körülmények között kell élnie.

Ezek a társadalmi kihívások a hajléktalanok elleni erőszak magas szintjéhez vezetnek. 1989 óta 626 dokumentált haláleset és legalább 2300 súlyos testi sértés történt. Ezt a problémát tovább súlyosbítja a hajléktalanokkal szembeni előítélet és diszkrimináció. Ráadásul a szociális ellátásokhoz való hozzáférés gyakran bürokratikus akadályokkal is jár, ami sokak helyzetét tovább rontja. A lámpás kormány bejelentette, hogy évente 100 ezer szociális lakást kíván építeni; de 2022-ben csak 25 000 valósult meg.

Újragondolás szükséges

Mint Bettina M. nyomatékosan megjegyzi, a társadalom egészének újragondolására van szükség a hajléktalanság okainak kezelése és a megoldások megtalálása érdekében. A lakáshiány enyhítésének egyik módja lehet az üresen álló irodaterületek lakásokká alakításának javaslata. Ugyanakkor több kisegítő szolgáltatásra van szükség, hogy az emberek időben segítséget kapjanak, mielőtt hajléktalanná válnának. Mindannyiunkat arra kérnek, hogy ne csak figyeljük a helyzetet, hanem tevékenykedjünk és segítsünk is.

A végén marad a felismerés: minden hajléktalanság mögött egy történet áll. És talán az empátia és a megértés révén kis szerepet játszhatunk a társadalmi bajok felszámolásában.