Ragyog a moseli bor az 1900-as párizsi világkiállításon!

Ragyog a moseli bor az 1900-as párizsi világkiállításon!

Az 1900-as párizsi egyetemes kiállítás nagyszerű esemény volt, amely nemcsak több mint 50 millió látogatót vonzott a francia fővárosba, hanem teret adott az országok eredményeinek és sokszínűségének bemutatására is. A kiállítást „Egy évszázad áttekintése” mottóval rendezték meg, és 216 hektáros területet fedtek le a Champ de Marson, az Esplanade des Invalidesen, a Szajna és a Bois de Vincennes partján. Ezzel a terület körülbelül tízszer nagyobb lett, mint az 1855-ös első párizsi világkiállításé. A [Wikipedia] jelentése szerint a párizsi infrastruktúra is modernizálódott az első metróvonal megnyitásával, új vasútállomásokkal és a lenyűgöző Pont Alexandre III-val.

A Német Birodalom egy csodálatos modern reneszánsz stílusú épülettel jelent meg, amelyet Johannes Radke építész tervezett. Radke, aki az 1893-as chicagói világkiállításon a német pavilont is tervezte, elkötelezte magát amellett, hogy nagy odafigyeléssel és kreativitással mutassa be a német borászat hagyományait. A Német Ház alagsorában gyűjteményes kiállításra került sor, amelyen több mint 70 kiállító vett részt, köztük a Moselle régió neves borászai és bornagykereskedői, mint Traben-Trarbach, Trier és Koblenz. [Volksfreund] hangsúlyozza, hogy a Mosel borokat kiemelték, a fajtára, az aromára és a zamatra helyezve a hangsúlyt, és kevésbé az édes változatokra.

Egy pillantás a szőlőtermesztés művészetébe

A kiállítás nemcsak gasztronómiai, hanem kulturális esemény is volt. Wilhelm Müller-Schönefeld festő két lenyűgöző festményt készített történelmi bormotívumokkal – az egyik a Mosel középső részének szőlőtermesztését és borkereskedelmét mutatja be már i.sz. 150-ben. A borhagyomány szépségét tükröző 200 különböző rajnai és mosel-i borospohárral bemutató kirakat is volt. A borbemutatót egy elegáns borétterem egészítette ki, amelyet Bruno Möhring szecessziós stílusban tervezett, és három stílusos helyiséget kínált: egy nagy étkezőt, a Moselstubchent és a Hercegszobát. [Volksfreund] beszámol az olyan fényűző részletekről, mint a tölgyfa falpanelek és a kék selyem tapéta a herceg szobájában, ahol híres ivódalköltők portréit is fel lehetett fedezni.

Műszaki innovációk és kulturális csere

A világkiállítás nemcsak a bor- és gasztronómiai kultúra bemutatója volt, hanem a technikai újítások és a kulturális csereprogramok helyszíne is. A Lumière fivérek pompás vetítési alkotásokat mutattak be, míg egy 100 méter átmérőjű óriáskerék volt az előadás egyik fő attrakciója. A [Worldexpositions] kiemeli, hogy a világkiállítások gondolata a 19. században horgonyzott le, amikor a technológiába és a tudományba vetett hit központi szerepet játszott. Az 1851-es londoni „Minden Nemzetek Ipari Munkáinak Nagy Kiállítása” sikere sok utánzót inspirált, ami számos világkiállítás létrehozásához vezetett.

A változások és a haladásra való törekvés közepette az 1900-as világkiállítás lenyűgöző visszatekintést nyújt a történtekre. A szőlészet, a művészet és a technológiai fejlődés ötvözésével azt az időszakot tükrözi, amikor az emberek a világ minden tájáról gyűltek össze, hogy tanuljanak és élvezzenek. Ha elhalványulnak is ennek a csodálatos kiállításnak az emlékei, a csere és az összetartozás szelleme továbbra is él.