Emlékkő Göttingenben: A náci korszak kényszermunkásának emléke

Emlékkő Göttingenben: A náci korszak kényszermunkásának emléke

Köln-Deutz, Deutschland - A memóriamunka jelentős lépésében a Weimer kulturális és médiáért foglalkozó szövetségi kormánybiztos bejelentette a mai 13 helyi projekt támogatását. A "Memoroails: Halt! Itt emlékeztető a náci történetre" című közös projekt alatt a hangsúly a Deutz Köln vasútállomásra is összpontosít. Ennek a programnak az a célja, hogy életben tartsa a kényszermunka emlékét a náci korszak alatt, és felhívja a figyelmet az akkori áldozatok egyéni sorsára. Ahogy a [Deutschlandfunk] (https://www.deutschlandfunk.de/foerderung-fuer-history projekt-an-bahnhoefen-100.html), összesen egymillió euró és 100 000 euró az EVZ alapítványtól.

Az ország vasútállomásai egyszer a nemzeti szocialista erőszak központi helyeként működtek. Az embereket gyakran itt küldték a kényszermunkára, míg ma csak néhány nyomot lehet megtalálni. Több mint 100 projektötletet nyújtottak be, amelyek elsősorban a sötét múltgal foglalkozó civil társadalmi kezdeményezéseket támogatják. A téma tudatosságát megerősíti a számos oktatási, emlék- és eseményformátum.

betekintés a kényszermunkába

Mit jelent valójában a kényszermunka? A második világháború alatt a német háborús gazdaságnak sok munkavállalója hiányzott, ami a támadott országokból, például Lengyelországból, a Cseh Köztársaságból és Nyugat -Európából származó emberek tömeges toborzásához vezetett. 1940 -től ezek a férfiak és nők kötelezőek voltak a német ipar folytatása érdekében. BPB, a külföldi munkavállalók több mint egynegyedét biztosították a 60 % -ig. 1944 augusztusában körülbelül hatmillió polgári kényszermunkás dolgozott Németországban, köztük sok nőt.

Ezen emberek életkörülményei gyakran katasztrofálisak voltak. A keleti munkavállalók és a lengyel kényszermunkások különösen kemény megkülönböztetést és a gestapo önkényes cselekedeteinek áruit tapasztalták meg. Míg néhány nyugat -európai szakembernek viszonylag jobb feltételei voltak, addig a legtöbb kényszermunkás éhség és rossz szállás miatt szenvedett. Számos ember megpróbálta elkerülni a kizsákmányoló munkát, de számolnia kellett a kemény büntetésekre.

memória kultúra és jövőbeli kilátások

Az akkori eseményekre való egyre növekvő figyelem nemcsak az áldozatok tiszteletének jele, hanem a történelem kezelésének fontos lépése is. A túlélők hangját a kompenzációs vitával hallják és elismerik, amely csak a háború vége után 65 évvel felkel. A „Memória, felelősségvállalás és a jövő” Alapítvány több mint 4,7 milliárd eurót fizetett 1,7 millió túlélőnek, ami már régóta elismerés.

Vannak olyan digitális kezdeményezések is, mint például az 1939-1945 "Comed Labor Interjú archívuma", amelyet a "Memória, felelősségvállalás és a jövő" Alapítvánnyal, valamint a Berlini Egyetem és a Német Történelmi Múzeummal együttműködve hoztak létre. Ennek az archívumnak az a célja, hogy megőrizze és emlékezzen több mint 20 millió emberre, akiknek kényszerített munkát kellett végezniük a nemzeti szocialista Németország számára, mint [https://www.zwangsbeit-archiv.de/impressum/index.html).

A Kölnben és más városokban végrehajtott projektek egy lépés a helyes irányba. Nem csak meg akarja emlékezni, hanem lehetővé teszi a tanulást is, hogy a múltot ne felejtsük el. Ezen kezdeményezések révén, mint társadalom, biztosíthatjuk, hogy a múlt hangjai bekapcsolódjanak a jelenbe és a jövőnkbe.